• Margitszigeti Szabadtéri Színpad
  • Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Keszthely Nyári Játékok
  • Fertőrákosi Barlangszínház
  • Zalai Nyári Színházak - Egervári Várszínház
  • Kisvárdai Várszínház
  • Pécsi Nyári Színház
  • Diósgyőri Várszínház
  • Szegedi Szabadtéri Játékok
  • Esztergomi Várszínház
  • Shakespeare Fesztivál Gyula
  • Nyári színházak
  • Zsámbéki Színházi Bázis
  • Szent Margit kolostor-romok
  • Meseszínpad -Margitsziget
  • MűvészetMalom - Szentendrei Teátrum
  • Újszegedi Szabadtéri Színpad
  • Szentendrei Teátrum
  • Kőszegi Várszínház
  • Óbudai Nyár
  • Y.East Fesztivál
Gyulai Várszínház
spacer
Kiss József
La Grange
A Gyulai Várszínház és a Soproni Petőfi Színház közös ősbemutatója
spacer
spacer
Szereposztás
Anne de La Grange, énekesnő:Vörös Edit m.v.
Erkel Ferenc, zeneszerző, karmester:Jánosi Dávid m.v.
Adler Adél, Erkel felesége:Szalai Katalin
Erkel Gyula, Erkel kisfia:xxx
Szigligeti Ede, drámaíró, rendező, titkár:Marosszéki Tamás
Simontsits János, a színház igazgatója:Kovács Frigyes
Egressy Béni, költő, zeneszerző:Labán Roland
Julius Jacob von Haynau:Széles Tamás m.v.
Komlóssy Ferenc, könyvtáros, kottatáros:Pintér Gábor
Jubál Károly, ipartanodai tanár:Várhelyi Áron
Lajos, szolga:Kiss Norbert
Rendező: Kiss József
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Rátkai Erzsébet
Zenei vezető: Oberfrank Péter
Zene: Erkel Ferenc G. A. Rossini
Súgó: Bősze Bianka
Ügyelő: Kiss Norbert
Rendezőasszisztens: Simon Andrea
Bemutató:2025. 07. 10.
Előadás ismertető

A mű 1850-ben, a Nemzeti Színházban játszódik, amikor Haynau elhagyja az országot, és először hangzik el a Himnusz. Erkel Ferenc ekkor találkozik élete nagy szerelmével, Anne de La Grange francia énekesnővel. A fiatal díva megperzseli a tisztességes, családos férfi szívét, a Hunyadi László híres La Grange-áriája a bizonyíték rá. Erkel ekkor már nagy tiszteletnek örvend, ő a Nemzeti Színház első karnagya. La Grange csábítja nyugatra, a szabadságharc leverése miatt elkeseredettek, az új felkelésben reménykedők maguk közé hívják, miközben számára „a művészet fegyelmezett önkívülete” is rendkívüli érték. Milyen vonzásoknak enged, miért és hogyan dönt vajon Erkel Ferenc ebben a sorfordító pillanatban?